Az önportré
Manapság divat az önportré készítése, a facebookon és egyéb közösségi oldalakon elrettenve találkozom a fürdőszobai tükörben fotózott mobiltelefonos képekkel, a félig kitakart arccal, enyhén kitekert kézpozícióval és egyéb nyalánkságokkal. Ilyenkor nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek, a legutóbbi brutalitás egy helyes tinilány képe volt egy tekercs vécépapír és a csésze társaságában, a legjobb buliszerkójában, kifestve-kiöltözve. Rögtön címet is adtam a képnek magamban: Klozettszépe. A legjobb ezzel kapcsolatban meg az a rész, amikor az ifjú ellenkező neműek röhögve linkelgetik klozettszépét, az pedig örül, hogy mennyien lájkolják (hozzám is így jutott el: nézd már a birkát!). A szerényebb kiadás, amikor a szülők hálószobájában lévő óriástükör előtt a széthajigált ruhák között fotózza magát az ifjú titán. Láthatóan rákészült a fotózásra, az egész ruhatárat felpróbálta az ideális image megteremtéséhez… Fiatalság, bolondság… :-)
No de előzzük meg a bajt, hogy nehogy klozettszépének kiáltsanak ki. Elsőként válasszuk meg gondosan a helyszínt, ahol az önportrét készítjük. Ha otthon készítjük a képeket, válasszunk rendezett hátteret, kerüljük a konyhai mosatlan színes és sokat mondó hátterét, a fürdőszobai tükröt a félig kinyomott belű gyűrött fogpasztás tubussal és egyéb finomságokat. Minden lakásban van egy nyugodtabb, rendezettebb, akár kuckósabb rész, érdemes azt választani. Még az egyszerű fehér fal is jobb a korábban felsorolt otthoni rumliknál, mert hát ugye a a kép mellé gáz lenne odaírni, hogy anyám ma se rakott rendet…(meg én se), és hát látszik a trehányság, akármennyire is csíptük ki magunkat. Tehát az önportrén a környezet sokatmondó: hangsúlyozhatunk vele hangulatot, bemutathatjuk vele az otthonunkat, de leginkább magunkat, a környezetünk pedig egy önportré esetében nagyon is sok többletinformációt tartalmaz! De nemcsak a háttérrel, a kellékekkel is irányíthatjuk a figyelmet: egy jól választott bizsu még csajosabbá tehet, egy kiegészítő kellék egy fehér fal előtt sokatmondó többletet tehet hozzá: egy cilinder és egy tűsarkú alkalmivá teszi a legegyszerűbb fekete ruhát is.
Manapság a digitális korszakban az azonnali képkészítés és annak ellenőrzése nem probléma, használjuk ki a lehetőségeket, amit a technika a kezünkbe adott! A ” fogom a fényképezőgépemet” típusú képeket megelőzhetjük a szerkezetből az “Önkioldó”, vagy “Időzítés” nevű funkciók használatával. Annyi a dolgunk csak, hogy a gépet valami stabil felületen elhelyezzük a kívánt fotózási irányba beállítva ( akár széken, asztalon: legyünk kreatívak és ne ruházzunk be horrorisztikus költségeket speciális állványokba) és elég gyorsan visszaérjünk a kívánt helyre és pozícióba. Ez az önkioldó funkció még a mobiltelefonos kamerák nagy részében is elérhető, a kompakt kamerákat pedig a hagyományos turistafotók miatt e nélkül nem is szerelik. Érdemes a gépet legalább 2-3 méternyi távolságban, velünk függőlegesen elhelyezni (nem ferdén előre-hátra borítani), hogy a nagylátószög adta ufószerű arctorzulásokat elkerüljük. Érdemes használni a Zoom (közelítés-távolítás) funkciót nagyobb távolságból egy közelebbi portréhoz, ezzel elkerülhetjük a krumpliorr vagy az ufóhomlok legyártását. Tehát legyünk bátrak, és használjuk ki a lehetőségeket, fotózzunk annyit amíg meg nem unjuk, vagy meg nem találjuk az ideális pozíciót. Egy önportré megér annyit, hogy végiggondoljuk mit csinálunk. Érünk annyit, nem igaz? :-)
2011. július 25. - 20:58
Tesztmotor: Honda CBR600F, 2011
Leírás a motorról itt.
A fotózásról a blogban.
2011. június 16. - 11:24
Növésben
2011. április 19. - 14:34
Kisfiú
2011. március 29. - 11:38
Dobogókő márciusban
2011. március 28. - 09:41
Nőnap utánra
A napraforgó ugyan nyári növény, de hátha idecsalja a tavaszt….:-)
Sokan kedveljük a napraforgót. Van aki virágként, van aki dekorációként, van aki szotyimagként köpködve, van aki a sokmagos kenyérben…Van aki meg fotózni szereti. :-) Tehát első lépésben keressünk egy virágzó napraforgótáblát. Ha megvan a fellelési hely, ragadjuk magunkhoz a fényképezőgépet és közelítsük meg a növényeket, akár több különböző szemszögből. Ha nem vagyunk szorosan időhöz kötve és bíbelhetünk a fényekkel, próbáljuk ki kora hajnalban a lélegző, párálló virág erdő fotózását,vagy akár elcsíphetjük a délután 5-7 óra magasságában az aranyló, ferdén besütő napfénykoronát a virág körül. A virágokról azt gondolnánk, hogy jó nyugis téma mert nem szalad el és nem fordul el, de egy váratlan szélroham a szabadtéri fotózásnál azért tud meglepetéseket okozni… Ha még több időnk van a fotózásra, akkor próbálkozhatunk különböző látószögekkel: belebújhatunk a szirmaik közé is mint a méhecske, de jó messziről, tömegben is fotózhatjuk őket… Legyünk tekintettel a szántóföld tulajdonosára és termelési szándékaira, ne gyalogoljunk keresztül-kasul a táblán, próbáljuk meg elcsípni a tála széléről a lehető legszebb növényeket. Ha ez nem sikerül és a csősz begorombul, ne lepődjünk meg a sóspuska mellékhatásaitól.. :)
Ezek a képek egy átlagos, enyhén felhős, kora délutáni időpontban készültek. Iso400-al, a szélfúvás miatt 1/500-os záridővel. Sietve egy másik fotózásra, pedig még el tudtam volna bogarászni…. no majd legközelebb. :)
2011. március 9. - 16:20
Kismalacok – hogyan készült?
A kisállatok fotózásához sok türelem kell. Amíg egy nagyobb állat napirendjét már ismerjük, a gazdája tudja mikor aktívabb, mikor passzívabb, addig néhány napos tengerimalacok esetén csak a tenyésztői rutin tud ebben segíteni. Érdemes napfény vagy folyamatos fény használatával fotózni, mert az állatok a vaku villogásától rendszerint elfordulnak, őket nem tudjuk megkérni, hogy legyenek kedvesek jólnevelten tűrni a villogást.
Ajánlott olyan almot választani, ahol a malacmama már nem az első csapatot neveli, és bízhatunk abban, hogy az összefogdosott néhány napos fiacskáit visszafogadja az alomba, az idegen szag számára nem okoz majd gondot. A kicsik felbátorításához érdemes először többedmagukkal fotózni őket, és utána elválasztva, egyesével. A figyelem éberen tartásához használhatunk uborkát, salátalevelet, csettegnetünk és füttyöghetünk nekik, a várható reakciók mindig az állat egyéniségétől függenek. Vannak félénkebbek, vannak bátrabbak, és vannak a végtelenül kíváncsiak, akik rögtön felfedező útra kelnek és meg nem állnak egy pillanatra sem. Ilyen esetben mindenképpen szükséges segítő igénybevétele (gazdi) aki időnként visszaterelgeti az objektív elé.
A három kismalac objektívbe néző képének koreográfiája a következő volt:
- malackák összeterelgetése egy kupacba,
- malackák irányba állítása,
- gazdájuk két tenyérrel lefedte őket az objektív alá bújva,
- visszaszámlálás 3-2-1,
- tenyér lekap malackákról egyre, fényképezőgép elkattint,
- malackák a szélrózsa irányába szétszélednek, futás utánuk…
- mindez megismétlése mindaddig, amíg mind egyszerre néznek fel a tenyérlevételkor. :-)
2011. március 3. - 10:23
Ébredő hegyek
2011. február 28. - 11:34
Esküvői aktok
Jó meglepetés első házassági évfordulóra! :)