Az önportré
Manapság divat az önportré készítése, a facebookon és egyéb közösségi oldalakon elrettenve találkozom a fürdőszobai tükörben fotózott mobiltelefonos képekkel, a félig kitakart arccal, enyhén kitekert kézpozícióval és egyéb nyalánkságokkal. Ilyenkor nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek, a legutóbbi brutalitás egy helyes tinilány képe volt egy tekercs vécépapír és a csésze társaságában, a legjobb buliszerkójában, kifestve-kiöltözve. Rögtön címet is adtam a képnek magamban: Klozettszépe. A legjobb ezzel kapcsolatban meg az a rész, amikor az ifjú ellenkező neműek röhögve linkelgetik klozettszépét, az pedig örül, hogy mennyien lájkolják (hozzám is így jutott el: nézd már a birkát!). A szerényebb kiadás, amikor a szülők hálószobájában lévő óriástükör előtt a széthajigált ruhák között fotózza magát az ifjú titán. Láthatóan rákészült a fotózásra, az egész ruhatárat felpróbálta az ideális image megteremtéséhez… Fiatalság, bolondság… :-)
No de előzzük meg a bajt, hogy nehogy klozettszépének kiáltsanak ki. Elsőként válasszuk meg gondosan a helyszínt, ahol az önportrét készítjük. Ha otthon készítjük a képeket, válasszunk rendezett hátteret, kerüljük a konyhai mosatlan színes és sokat mondó hátterét, a fürdőszobai tükröt a félig kinyomott belű gyűrött fogpasztás tubussal és egyéb finomságokat. Minden lakásban van egy nyugodtabb, rendezettebb, akár kuckósabb rész, érdemes azt választani. Még az egyszerű fehér fal is jobb a korábban felsorolt otthoni rumliknál, mert hát ugye a a kép mellé gáz lenne odaírni, hogy anyám ma se rakott rendet…(meg én se), és hát látszik a trehányság, akármennyire is csíptük ki magunkat. Tehát az önportrén a környezet sokatmondó: hangsúlyozhatunk vele hangulatot, bemutathatjuk vele az otthonunkat, de leginkább magunkat, a környezetünk pedig egy önportré esetében nagyon is sok többletinformációt tartalmaz! De nemcsak a háttérrel, a kellékekkel is irányíthatjuk a figyelmet: egy jól választott bizsu még csajosabbá tehet, egy kiegészítő kellék egy fehér fal előtt sokatmondó többletet tehet hozzá: egy cilinder és egy tűsarkú alkalmivá teszi a legegyszerűbb fekete ruhát is.
Manapság a digitális korszakban az azonnali képkészítés és annak ellenőrzése nem probléma, használjuk ki a lehetőségeket, amit a technika a kezünkbe adott! A ” fogom a fényképezőgépemet” típusú képeket megelőzhetjük a szerkezetből az “Önkioldó”, vagy “Időzítés” nevű funkciók használatával. Annyi a dolgunk csak, hogy a gépet valami stabil felületen elhelyezzük a kívánt fotózási irányba beállítva ( akár széken, asztalon: legyünk kreatívak és ne ruházzunk be horrorisztikus költségeket speciális állványokba) és elég gyorsan visszaérjünk a kívánt helyre és pozícióba. Ez az önkioldó funkció még a mobiltelefonos kamerák nagy részében is elérhető, a kompakt kamerákat pedig a hagyományos turistafotók miatt e nélkül nem is szerelik. Érdemes a gépet legalább 2-3 méternyi távolságban, velünk függőlegesen elhelyezni (nem ferdén előre-hátra borítani), hogy a nagylátószög adta ufószerű arctorzulásokat elkerüljük. Érdemes használni a Zoom (közelítés-távolítás) funkciót nagyobb távolságból egy közelebbi portréhoz, ezzel elkerülhetjük a krumpliorr vagy az ufóhomlok legyártását. Tehát legyünk bátrak, és használjuk ki a lehetőségeket, fotózzunk annyit amíg meg nem unjuk, vagy meg nem találjuk az ideális pozíciót. Egy önportré megér annyit, hogy végiggondoljuk mit csinálunk. Érünk annyit, nem igaz? :-)